A minimum cél a bajnoki cím

Herman Ákos: Hol jár most a Kiskunlacháza SE azon az úton, amin 2 éve, az elnökséged kezdetén indultatok el?

Oros Máté: A kezdeteknél tartunk és bőven vár ránk feladat. Abból sem mindent sikerült megvalósítani, amit az elején elterveztünk. Ennek ellenére sem szakmailag, sem infrastrukturálisan nem állunk rosszul. Szakmai szempontból a felnőtt csapattal szinte maradéktalanul elégedett vagyok, az utánpótlással még dolgoznunk kell, de ők is jól haladnak.A TAO pályázatok segítségével a két vendégöltöző felújítási munkáit befejeztük, és az új mosdók is elkészültek. Az elsődleges cél, hogy a tavalyi pályázatot lezárhassuk. Ehhez még hozzátartozik a szertár rendbetétele, valamint a bírói és a felnőtt csapat öltözőjéhez tartozó vizesblokkok helyreállítása. Ezt követi az a pályázat, amelynek az elbírálására várunk, de akár már a héten megérkezhet róla a határozat. Pályavilágítás, öntözőrendszer, kerítés, mobillelátó, fűnyírótraktor, kisbusz. Külön-külön sem apró dolgok, együtt pedig végképp. A világítás azért is lenne szükséges, mert így még este 9-10 óra körül is zavartalanul lehetne játszani a pályán.

H.Á.: Hogyan sikerültek a korosztályos csapataitok nyári alapozásai?

O.M.: Mivel az utánpótlással csak a Bozsik-programban veszünk részt, ezért velük a héten kezdjük meg a munkát. Szeptember előtt nem szoktuk meghajtani őket. A felnőtteké, annak ellenére, hogy hosszúra nyúlt - mert nem lehetett tudni, hogy mikor kezdődik a bajnokság - kifejezetten jól sikerült. Eredetileg augusztus 6-án játszottuk volna az első meccsünket, a jelenlegi állás szerint most már csak augusztus 27-én fogjuk. Szerencsére erősítenünk is jól sikerült, egy erős és összetartó felnőtt csapat van kialakulóban.

H.Á.: Az új igazolások vagy a távozók vannak inkább többségben?

O.M.: Mindössze egy játékos, Mizsei Alex távozott, de ő már az előző szezon második felében is sérült volt. A felnőtt csapat edzője, Lukács Tibor is távozott, a helyét Duttyán Zoltán és Varga Ákos kettőse vette át. Ellenben van 4 biztos igazolásunk. Igazoltunk egy kapust, Matus Tomit Csepelről, Hatvani Ádámot és Horváth Márkot Peregről, Szabó Pisti visszajött Ráckevéről, és van két visszatérőnk Iván János és Iván Balázs, akik korábban is nálunk játszottak, csak a munka miatt nem tudtak becsatlakozni a heti feladatokba. Nem akarok nagy terhet rakni a csapatra, de ahogy néztem az ellenfeleinket, a minimum célunk idén a bajnoki cím.

H.Á.: A felnőtt csapathoz játékosok érkeztek. Terveztek a fiatalok mellé új edzőket szerződtetni?
O.M.: Mindenféleképpen szeretnénk edzőket, de nem hozni, hanem kinevelni. Azért kinevelni, mert ha idehoznánk egy edzőt Pestről vagy máshonnan, akkor ő addig dolgozna itt, amíg fizetést kapna. Ellenben egy olyan játékos, vagy egyesülethez kapcsolódó személy, akinek tényleg szívügye a csapat, akkor is velünk maradna, ha nem lenne anyagi juttatása annak, hogy nálunk dolgozik. Azokat a játékosokat, akik ilyen ambíciókkal rendelkeznek, támogatni is szeretnénk. Akár azáltal is, hogy finanszírozzuk a szükséges tanfolyamokat.

H.Á.: Látsz a mostani játékosok között valakiben ehhez kellő potenciált?
O.M.: Hárman már segítik a munkámat, nekik különböző dolgokban, de megvannak az erősségeik. Nem mondok neveket, de sokat segítenek és jó munkát végeznek. Az egyetlen probléma, hogy még fiatalok, emiatt néha hiányzik az a fajta fegyelem, amit elvárnék tőlük, de most még inkább élvezzék, minthogy tehernek érezzék a rájuk bízott feladatokat. Az MLSZ egyébként annyira megváltoztatta az edzői rendszert, hogy már mindenhol kötelező a licence. Ezek a tanfolyamok nem olcsók, 60 ezer forintnál kezdődnek, de ha valakinek megvan hozzá a szorgalma és az anyagi háttere, akkor edzőként bármilyen szintre elérhet.

H.Á.: Tavaly 8,6 millió forintra voltatok jogosultak a TAO keretein belül, de a helyi vállalkozóktól ennek csak a negyedét sikerült összegyűjtenetek. Hogyan áll össze a költségvetésetek? Mennyire nehéz fedezni a kiadásokat?
O.M.: Sajnos nem a helyi vállalkozóktól 2 millió forintot sikerült összegyűjtenünk, amiből önerővel együtt 2,6 milliót el is költöttünk. Vannak ugyan támogatóink, de nincs olyan, aki fix összeget adna egy idényre vagy egy félévre, ezért egy iroda segítségével folyamatosan tárgyalunk újabb szponzorokkal. A kiadásainkat nem könnyű fedezni, de nem panaszkodom, mert az idei költségvetés, ha kicsit is, de pluszos lett. A TAO pályázatok és a tagdíjak mellett, a vezetőség és az öregfiúk pénzéből tartjuk fenn az egyesületet. Ez számokban körülbelül 3 millió forintot jelent egy évre, amiből persze lejön a TAO összeg, ami kevésnek számít ezen a szinten.

H.Á.: A felnőtt csapat kapcsán említetted, hogy az 1. hely a cél az idei szezonra, ami a tavalyi idény után reálisnak is mondható. A fiatalokkal mik a közeli és a távlati céljaitok?

O.M.: Hosszabb távon az, hogy Lacházán maradjanak és focizzanak vagy sportoljanak valamit. Persze az sem baj, ha magasabb osztályú csapatokba igazolnak, mint Kovács Barnabás, aki tél óta a Budapest Honvéd játékosa. A kisebbeknél nincsenek éves célkitűzések. Szeressék meg a focit, járjanak edzésekre, tornákra és legyenek sikerélményeik. Az U11-es korosztálynál tavaly azt tűztük ki célul, hogy a Bozsik-tornákon 4 meccsből minimum kettőt kellett hozniuk ősszel, majd tavasszal már hármat. Ezt sikerült is elérniük. Volt, hogy veretlenül jöttünk haza olyan tornákról, ahol olyan, nagyobb csapatok ellen szoktunk játszani, mint Dunaharaszti, Taksony, Alsónémedi vagy éppen Szigethalom.

H.Á.: A válogatott sikereinek a hatására nőhet az érdeklődés a labdarúgás iránt a fiatalok körében? Vagy helyi szinten ezt még nem érzitek?
O.M.: Abszolút érezhető. Mondok egy példát: annak ellenére, hogy az utánpótlásunkból tavaly távoztak páran, idén így is plusz nyolc fővel indulhatunk neki az évnek. Illetőleg az edzőtáborban sem csak azokkal a gyerekekkel dolgoztunk, akik edzésre járnak, hanem a környékbeli településekről, Dömsödről és Ráckevéről is érkeztek hozzánk.

H.Á.: Minek köszönhető szerinted, hogy a környékből is elhozták a szülők a gyerekeiket?
O.M.: 4 éve dolgozunk az utánpótlással, és ez idő alatt már megismertek minket a környéken. Tudják, hogy normális munka folyik, nemcsak a foci szintjén, hanem nevelés szempontjából is. Biztos, hogy ennek híre megy, ahogy a közösségi médián keresztül is érezzük és látjuk, hogy a szülők már egymásnak ajánlják az egyesületet.

H.Á.: A mérkőzéseiteket mennyien látogatják?
O.M.: Ez mindig ellenfél függő, de van egy fiatal mag, akik kijárnak a meccsre. Szervezett szurkolás nincs, de ha van is, főleg a játékvezető szidalmazásában teljesedik ki. Általában ötven-hatvanan szoktunk lenni, de szerencsére folyamatosan növekszik a létszám. Ez gondolom betudható annak is, hogy a fiatalok hívják a barátaikat, akik lejönnek velük, meccset néznek és jól érzik magukat.
A szezonnyitó első meccsünkre ezúton is hívunk mindenkit: augusztus 27-én 16.30-tól Szigetszentmárton ellen, hazai pályán kezdjük meg a bajnokságot, amelynek a végén remélhetőleg mi állunk majd a tabella tetején.